Ádám már rettenetesen várta, hogy teljesüljön a kívánsága, mert a barátai közül már soknak volt PSP-je, amit néha kölcsön adtak neki. Vágyott már egy sajátra!

Amikor a szabadnapomon civil ruhában bementem hozzá, csak úgy ragyogott: - Na végre! - mondta. Pedig akkor még nem is volt nálam az ajándéka.

Amikor aztán végre megkapta a várva várt játékot, kibontotta és szüntelenül mesélt, hogy hogyan kell használni és hogy hol lehet játékokat venni hozzá.

Sajnos nem tudott rögtön játszani vele, mert előbb még fel kellett még tölteni az akkumlátorát. Később viszont szinte le sem tette. Információt és játékokat cserélt a többi gyerekkel. Azóta hűséges társa a gyógyulásban.

További jó játékot Ádám :-)!

Bezdánné Végh Tünde