Gábor fantasztikus kéréssel fordult hozzánk, meg akarta hívni az összes őt kezelő orvost, nővért, pszichológust vacsorára a családi házukba. Amikor megtudtuk a vágyát, könnybe lábadt a szemünk, egyrészt az örömtől, mert igazán jó kívánságot talált ki, másrészt annak tartalmától. Mivel Gábor kicsit messze lakik, megbeszéltük vele, hogy itt Pesten teljesíthessük a vágyát, mert csak így tudnak vendégei csaknem teljes létszámmal részt venni a vacsorán, hiszen a kórházat egyszerre, hosszabb időre ennyien nem tudják elhagyni.

Legnagyobb örömünkre Gábor beleegyezett a pesti helyszínbe. Amíg mi a megfelelő helyet kerestünk, ő szorgalmasan címezte a névreszóló meghívókat.

A Kaltenberg Étterem vezetősége rögtön dzsinné változott, amikor megtudták, milyen rendezvényre készülünk. Nemcsak fantasztikus menüvel vártak minket, Gábornak még egy külön tortával és tűzijátékkal is kedveskedtek. Sőt még a zenekar is kivette a részét a szervezésből, zenélt nekünk, Gábor kedvéért Hungaria számokat játszott.

Mi csodalámpások persze jóval a vacsora előtt érkeztünk, hogy feldíszithessük a termet. Hamarosan a meghívottak egy része is csatlakozott hozzánk, sürögtünk-forogtunk, hogy minden készen álljon 5 órára.

Gábor bankári pontossággal érkezett, annyira készült az eseményre, hogy amint belépett a terembe rögtön el is sírta magát az örömtől. Ajándékokat is hozott nekünk, minden vendége kis virágot kapott egy zsiráf alakú kaspóban.

Reméljük a képek magukért beszélnek és látszik, milyen jól telt az est. A mi ajándékainkat Gábor már nem is akarta elfogadni, mondta, hogy ezt már nem kellett volna.

Én az alapítás óta már sok kívánságot teljesítettem, de ez volt az egyik legszebb. Nemcsak azért, mert nagyon "egyedi" kívánság, hanem azért is, mert bár az est folyamán Gábor többször elsírta magát az örömtől, mégis mindannyian úgy éreztük, hogy valódi csodának vagyunk a részesei. Láttuk, hogy mindannyiunknak sikerült elfelejteni, elfeledtetni azt, hogy Gábor nagyon beteg. Mi "csak" egy fantasztikusan kedves Csodalámpás úr vendégei voltunk. Amikor már vagy tizedszerre lábadt könnybe a szeme, megkérdeztem, miért is sír ennyit, erre csak azt válaszolta:

"Tudod, soha nem gondoltam, hogy sikerülni fog és megszervezitek ezt nekem. Mint ahogy azt sem, hogy mindannyian eljönnek miattam. És nem is ilyennek képzeltem, sokkal egyszerűbbnek. Nem is akarok hazamenni, azt szeretném, hogy soha ne érjen véget."

Hiszem, hogy legszebb ajándékot ő adta nekünk ezekkel a mondatokkal. Amikor búcsúztunk szomorúan mondta, kár, hogy már nem lehet kívánsága, mert már volt. Kérdeztem, ha lehetne, mi lenne az. Erre csak annyit válaszolt: "Hogy meggyógyuljak."

Kívánjuk Neked Gábor, hogy ez is sikerüljön!

Patzauer Éva
Titkos Rita
Kardos Tamás
Piacsek István

Budapest
2006.09.22.

Köszönjük a Reuters Magyarország Kft.-nek, hogy segítettek valórá váltani Gábor kívánságát, valamint a Kaltenberg Étterem (1092 Kinizsi u. 30-36.) vezetőinek és alkalmazottainak is, hogy segítettek csodát tenni.

Külön köszönet a kórházban dolgozó nővéreknek, akik meghosszabbították a nappali műszakot, hogy az éjszakai műszakban dolgozó kollegáik ott lehessenek velünk.