Tamáska már jó ideje kezelés alatt áll a Tűzoltó utcai kórházban, hogy egy kicsit vidámabb legyen a bent töltött idő, egy pedálos kisautót szeretett volna. Amikor a kórterembe beléptünk a halványkék - igazi fiús! - kisautóval, elkerekedett szemmel nézett ránk, "Mi ez?" kérdezte, mint aki nem hiszi el, amit lát. Csak egy pillanat telt el, és már benne ült a kocsiban, és hajtotta vidáman, anyukája az infúziós álvánnyal bizony futhatott utána, hogy lépést tartson a jövendő Forma1-es pilótával.
Tomi büszkén feszített a "járgányban" és mindenkit hangos "sziával" köszöntött a folyosón, aki arra járt, hogy minél többen megcsodálhassák az autóját.
Lett is nézőserege egy pillanat alatt. Tamáska öröme az egész osztályt felvillanyozta.
Közben az egyik nővérke elárulta: a gyerekek a hátunk mögött csak úgy emlegetnek minket: a tündér-nénik.
Azt hisszük, hogy ez életünk eddigi legnagyobb bókja,
köszönjük, Csodalámpa!

Flandera Tünde és Titkos Rita
kívánságkoordinátorok
2006.03.14.