Zsolti Mezőhegyesen lakik szüleivel és egy éves testvérével meglehetősen szerény körülmények között egy majorsági bérlakásban.

Zsoltinak két és fél éves korában agydaganata volt, melyet meg is kellett operálni négy évvel később a daganat sajnos ismét kifejlődött, ezért újabb műtét majd kezelés következett. Zsolti ezért legtöbb idejét a klinikán tölti. Nagy vágya volt, hogy igazi kamionon utazhasson és vezessen.

A kívánság teljesítésére a folyamatos kezelések és az időjárás miatt most április 6-án került sor a KEFAG RT. Dél-Kiskunsági Erdészeténél Kelebián.

Reggel körülbelül 7.30-kor érkeztem Mezőhegyesre, ahol anyuka azzal fogadott, hogy indulás előtt még be kell menni az orvoshoz, mert Zsolti csúnyán köhög és hőemelkedése is volt. A nagy izgalom azonban mindent feledtetett a kisfiúval, mit sem törődött az orvossal, betegséggel, már annak nagyon örült, hogy végre autóval utazhat, és zene is szól benne, a közel két és félórás út sem viselte meg túlzottan.

Körülbelül egy órás késéssel érkezünk Kelebiára, ahol egy család (Nagy Endréné) már reggelivel várt bennünket. Körülbelül. 10 órakor ékeztünk meg a Kelebiai MÁV-rakodóhoz, ahol az Erdészet részéről Göbölös Péter erdészetvezető helyettes és Fáith Ferenc szállítmányozó várt bennünket, a csúszás miatt az eredetileg tervezett kamionon (egy önrakodós MAN típusú) csak egy fél órát tudott Zsolti eltölteni, megnézte a felpakolt fa vagonokba rakodását, a kamion belső berendezéseit, és egy rövid körútra is elvitték. Ezután az Erdészet jóvoltából terepjáróval kivittek bennünket a területre, közben még őzeket is láttunk. Kint az erdőben –még mi sem tudtuk- Zsolti eredeti álma egy PIROS önrakodós TATRA kamion várt bennünket, ez igazi meglepetés volt. Nagyon nagy volt az öröm, itt is mindent kipróbálhatott Zsolti, sőt hazafelé az erdei úton Zsolti vezetett

Ezután úgy egy óra körül megebédeltünk, ekkorra már Zsolti a család kutyáival is megbarátkozott – tudni kell nagyon fél a kutyáktól -, és alig akart hazamenni, annyira jól érezte magát. Végül még egy játékkamiont is kapott, és így egy gondtalanul, boldogan eltöltött nap után délután három óra körül indultunk vissza Mezőhegyesre.

Kelebia, 2005.04.06.
Nagy Bettina
koordinátor