Krisztián édesanyjával már az utcán várt a hidegben, rohant előre mutatni, melyik az ő házuk, nyitott, kedves, vidám kisfiú, aki mikor meglátta a flipper hatalmas dobozát csodálkozott, hogy mi is ez. Bent  már rakta is volna össze, de kiderült, hogy ehhez férfiemberre van szükség. Apukát későbbre várták haza, de azért Kirisztián már igy is mutatta mit, hova kell majd rakni, s közben csak ugy magának hangosan: "Pont ilyet szerettem volna mindig."

Krisztián már óvodába készül, és tervezi, hogy majd áthivja a szomszéd Timit és vele milyen jókat fog a flipperen játszani.

Hidvégi Kornélia koordinátor