Nóra (11 éves) személyi számítógépet kért alapítványunktól. A gépet 2004.11.23-án üzemelték be Nóráéknál segítőink. Ilyen kérésünk már volt, mondhatnánk, semmi különös... Vagy mégis?

Ez a kívánságteljesítés a CSODALÁMPA történetében az első, ahol a kívánságot egy korábbi kívánságtulajdonosunk - egy másik Nóri, aki akváriumot kért tőlünk - szüleinek segítsége révén tudtuk teljesíteni.

De még ez sem elég: az ajándékot átadó segítők egy másik kívánságtulajdonosunk (Judit, aki "a tengert akarta látni") és szülei voltak.

Judit segítsége nagyon jól jött, a PC-t ugyanis ő szerelte össze...

Bízunk benne, hogy a jövőben sok hasonló esetről tudunk majd beszámolni. Ki tudhatná jobban, mit éreznek egy beteg gyerek és szülei, mint aki maga is átment hasonló élményeken? És ki tudhatná jobban, mit érez az, akinek a elérhetetlennek tűnő kívánsága váratlanul teljesül, mint aki maga is átélte már ezt?