Gina egy színpadon énekelhetett Gáspár Lacival

A 17 éves Gina Körmenden él, fodrásznak készül, de sajnos a betegsége miatt a tanulmányait átmenetileg abba kellett hagynia. Mivel nagyon szeret énekelni, a másik nagy vágya volt, hogy Gáspár Lacival találkozhasson, és a művésszel együtt énekelhessen egy dalt. Gina hosszú kezelések és egy nagy műtét előtt áll, nem volt biztos, hogy egy koncertre el tud még előtte menni. Szerettünk volna meglepetést szerezni, ezért megkértük Gáspár Laci menedzserét, segítsen nekünk abban, hogy kedvelt énekesét bevihessük Ginához a kórházba.

Gáspár Laci és a menedzsere, Bukovácz Andrea nagyon segítőkészek voltak és szinte napokon belül meglátogatták a Ginát a kórházban. Az öröm leírhatatlan volt, a találkozón természetesen zenéről beszélgettek egymással, és miután Gina megmutatta azt a felvételt is, amin ő énekel, a művész megígérte neki, ha jobban lesz, találkozhatnak az egyik koncertjén. Álmodni sem mertük volna, hogy ez milyen hamar bekövetkezik... a látogatás olyan jó hatással volt Ginára, hogy az orvosai elengedték a néhány nappal későbbi koncertre.

Az igazi öröm csak ott kezdődött: március 31-én Újpesten együtt, színpadon énekelhette Gina a Kikötők című dalt Gáspár Lacival. A siker sem maradt el, a közönség visszatapsolta őket, s ráadásképpen még vagy három számot énekeltek közösen.

Bízunk benne, hogy a koncertfellépés élménye erőt ad Ginának betegsége leküzdéséhez.

Köszönjük Gáspár Lacinak, Bukovácz Andrea menedzsernek és a Gabol üzletnek, hogy ajándékaikkal és a koncertfellépéssel nagyon nagy örömet szereztek a körmendi nagylánynak.

Krisztián egyik pillanatról a másikra esett le a lábáról. Az új helyzetet nagyon nehezen tudta feldolgozni. Emiatt nehezen lehetett hozzá közel kerülni.

November óta folyamatosan a klinikán tarózkodik és már látja "az út végét"!

Most újra megtanulja, a kezeivel hogyan kell fogni és újra kell tanulnia járni is. Kívánsága gyorsan teljesült, aminek nagyon örült, de egyben nagyon meg is illetődött.

Elárulta, hogy a számítógépet testvére is fogja használni, akinek megkönnyíti így az iskolai munkáját. Ő az, aki, amikor csak tehette, suli után rögötön Krisztián mellett volt.

A Kívánságot a United Way Erőforrás Alapítvány segítségvel teljesítettük. Norbi nevében is köszönjük!

Húsvét nagy-péntekén valósult meg Gellért álma. A csodaszép kék bicikli egy kismadárral a csomagtartóján gurult be a kórterembe.

Az utolsó infúzió csöpögött ép a karjába, ezért először kicsit rosszkedvűen fogadott minket,de később teljesen feloldódott.

Mindenki, aki arra járt benézett a szobába, megcsodálta a biciklit és ellátta jó tanácsokkal a kisfiút. Bár nehezen vettük rá, hogy kipróbálja, hamarosan kicsinek tűnt a szoba és rövidnek az infúziós cső.

Alig várta, hogy végére érjenek a kezelésnek és indulhassanak, hogy a gyönyörű időben a szabadban is kipróbálhassa a gépet.

A másik meglepetés, hogy az átadáson jelen volt a helyi napilap, a Délmagyarország, amely már a következő számban le is hozta a Gellért kívánságának teljesítéséről szóló cikket!

Reméljük,hogy sokat bicikliztek a testvéreivel az ünnepen és sokáig fogja élvezni a kerekezés örömeit.

Jó egészséget kivánunk Neki hozzá!

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a szegedi Szecolor Kerékpár és Csapágybolt Vezetőjének, munkatársainak valamint a Délmagyarországnak segítségükért!

A kívánság teljesítését a Fundamenta Oktatási Osztály adománya tette lehetővé, Tar Zoltán úr koordinálásával. Gellért nevében is hálásan Köszönjük!

Bernadett egy digitális fényképezőgépet szeretett volna kapni.

Betegsége miatt nagyon korlátozott a mozgása, hogy többet lásson a világból, képeket szeretne nézegetni a számítógépén. Így mindig ott lehetnek a barátai, rokonai, a szép táj, egy-egy virág, az állatok.

Váratlanul érkeztünk Bettiék otthonába, de mégsem egészen, mert anyukájával beszéltünk előtte. Valahogy a kislány is sejtett valamit és nagyon örült amikor megérkeztünk. Boldogan mosolygott és csak azt mondogatta örömében, hogy: "ilyen hamar", és hogy nagyon örül :-) ! Közben megékeztek barátai is, akiknek büszkén mutatta ajándékát. Gyorsan ki is próbálta és egy csomó képet készített.

Remélem sok öröme lesz a fényképezőgépben és a fotókban amit vele készít. Kívánjuk, hogy gyógyulj és tudj minél messzebbre eljutni és érdekes képeket készíteni!

Chrisitannal egyeztettünk, mielőtt útnak indultunk volna a telefon fellelésére. Az igény: fényképezni tudjon és Bluetooth is legyen benne.

Az egyik bevásárlóközpontban találkoztunk, és a család által megjelölt szolgáltató üzletében csemegéztünk a kínálatból. Az eladó hölgy több típust is megjelölt a kínálati listán, ami a feltételeket képes teljesíteni. Végül Christian rábökött az egyikre: ezt szeretném..! Nagyon szép a készülék (viccesen bíztattuk Christiant, nem akarja-e rózsaszínben, mert még színválaszték is volt..., de ő a fekete-ezüst készüléket választotta).

A másik vágya egy kábel volt, amivel a számítógépről letölthet zenéket, ezt a készülék szakboltjában tudtuk megvásárolni, addigra Christian is nagyon felszabadult, boldog volt kincseivel - még mosolyogni is hajlandó volt egy fénykép erejéig, és természetesen mi is nagyon boldogok voltunk, hogy egy újabb vágy teljesülhetett a Csodalámpa segítségével.

Köszönjük a kívánság teljesítéséhez nyújtott segítséget az Irigy Hónaljmirigy tagjainak, menedzserüknek, Pitének és a Budapest Taxi munkatársainak.

Kinga Szombathelyen lakik és 3 fiú testvére van.
Mikor először találkoztam vele, még kezeléseket kapott. Beszélgetésünk közben sokféle kívánság jutott eszébe… Az év elejétől már otthonról jár be a kórházba a kezelésekre.

Kinga betegsége előtt már síelt, és testvérei most is rendszeresen síelnek, így sífelszerelést kért tőlünk.

Tudtam, hogy a nagyobbik fiam tanárnője rendszeresen jár síelni, így hozzá fordultam segítségért, hogy tudna-e ajánlani valakit, aki a közelben sífelszerelésekkel foglalkozik.

Az ő révén kerültem kapcsolatba Söjtöry Imre úrral, aki Szombathelyen egy sportbolt tulajdonosa. Söjtöry úr ajándéka volt a vadonatúj síléc és a sícipő, a síruhát pedig egy magánszemély adományozta Kingának.

Köszönjük Söjtöry Imre úrnak az önzetlen segítséget.

Adolf telefont kért, feltöltőkártyával. Egy kedves hölgy, Sipos Zsuzsa segített minket az álom megvalósításában. Az Ortopédiai Intézetben, műtét után látogattuk meg Zsuzsával Adolfot, aki mivel tudta, hogy csak munka után tudunk jönni, már reggel óta izgatott volt.

Boldogan vette kézbe a készüléket, a SIM kártya is azonnal a helyére került, és már hívtuk is a számot, hogy működik-e a készülék...

Egy újabb boldog estét szerezhettünk, ezúton is köszönjük Sipos Zsuzsa segítségét.

Dzseni szerencsére és végre már túl van a kezeléseken.

A mindig mosolygós kislánynak kikerekedett a szeme, mikor édesanyjával feljöttek a szobánkba és meglátta a rá váró számítógépet. Csak mosolygott és mosolygott, míg átadtuk neki az ajándékot. Hihetetlennek tűnt számára, hogy ilyen gyorsan teljesült kívánsága. Azt mondta, hogy most már egy kicsit gyorsabban fognak otthon is telni a napja, mert kitanulja a számítógép kezelés csínját-bínját és elkezdheti a betűket is tanulni rajta.

A Kívánságot a United Way Erőforrás Alapítvány segítségvel teljesítettük. Norbi nevében is köszönjük!

Alexandra hosszú, kellemetlen kezelésen van túl. Sokszor volt rosszkedvű, és néha semmihez sem volt kedve. Talán a legjobbkor lépett akcióba a Csodalámpa. Egy laptopot szeretett volna kapni. Fontos eszköz ez a számára, hiszen ezen kereszül tartja a kapcsolatot osztálytársaival, és kapja meg a házi feladatokat. A kívánsága 2007. március 13-án, egy szép napsütéses napon teljesült. Így könnyebben lépést tarthat a többiekkel a tanulásban, és talán sikerült egy kicsit jobb kedvre derítenünk. Sok sikert Alexandra, és gyógyulj meg mielőbb!

Köszönjük a COMPOFFICE-R KFT vezetőségének, hogy segítettek Alexandra kívánságát valóra váltani.

Thomas, a gőzmozdony megtalálása nagy fejtörést okozott nekünk.. aztán, a szokásos csodák sorozata akkor indult meg, amikor Zsoltival találkoztunk a kórházban, és bevallottuk, hogy sajnos, még nem találtuk meg a gőzmozdonyt, amit szeretne, és ő, kicsit bánatosan, de nagy bölcsességgel csak ennyit válaszolt: Nem baj, idén is lesz karácsony..!

Ez a mondat már el is indította a folyamatot, néhány nappal később megérkezett a játékboltba Thomas, és még sok-sok kiegészítő játék hozzá.
A kívánságlistát nézve válogattuk össze a kincseket, és néhány nap elteltével, a mamával egyeztetve, vittük a kórházba a csomagokat.

Zsolti épp kezelést kapott és keservesen sírt, mert nagyon fájt a feje, fájdalomcsillapítóért ment el a nővérke. A csomagot meglátva már mosolyra húzódott a szája, és ahogy egyenként vettük ki a csomagokat a nagy táskából, a fájdalom egy csapásra megszűnt, Zsolti izgatottan rakta össze a síneket a mama segítségével. Megcsodálta a vonatokat, a fűtőházat, a hidat, és a váltóőrt, aki le tudja állítani a forgalmat egy gombnyomással... semmiféle fájdalomcsillapító nem kellett már, kacagás töltötte be a kórtermet, és persze az összes gyerek ott guggolt a vasút körül, mindenkinek volt javaslata, mit, hogyan kellene csinálni, és minden arcon mosoly volt azon az estén!

Köszönet Németh Norbert Józsefnek a szép játékért.

Én azt kívántam a Csodalámpától, hogy találkozhassak Lukács Lászlóval, a Tankcsapda énekesével. Már amikor megtudtam, hogy milyen hamar intézkedtek, roppant izgatott voltam.
Ekkor egyből egy barátnőm jutott az eszembe, akivel a tréning táborban nap, mint nap Tankcsapda számokat hallgattunk.

A meglepetés a dologban az volt, hogy a koncertjükön is részt vehetünk.
Ez így egyben fantasztikus élmény volt! Már 6 órakor ott voltunk. Az is jó érzéssel töltött el bennünket, amikor a biztonsági őröknek szólt a menedzser, hogy nekünk nem kell jegyet vennünk, mert az együttes vendégei vagyunk. Az Annával izgatottan vártunk a nagy találkozóra. De ezt a feszültséget Lukács Laci könnyedsége gyorsan feloldotta. Ő maga ajánlotta fel a közös fotó készítését, és bár mi elképzeltük, hogy miket fogunk kérdezni, annyira meg voltunk illetődve, hogy Laci kérdezgetett bennünket.
Mire észbe kaptunk már az első sorban találtuk magunkat, ahogy pogózunk a Tankcsapda számokra. (Már amennyire ez az első sorban lehetséges.) :)
Laci rögtön az elején kiszúrt minket, és igyekezett minden tárgyi ajándékot felénk célozni, de nem mi vagyunk az egyetlen rajongói, így gyorsan kikapkodtak mindent a kezünkből.
A koncertnek majdnem éjfélkor lett vége, és fáradtan de tele élménnyel utaztunk haza Tatabányára.

Szeretném megköszönni a Csodalámpa Alapítványnak, és külön Kissné Horváth Anitának, hogy megszervezte nekünk ezt a fantasztikus találkozót!

Köszönettel ***** Dorottya
Tatabánya, 2007. március 20.

Ádám nagyon szereti az állatokat, de főleg a szép, szines halak a kedvencei, ezért mi mást is kívánhatott volna, minthogy szeretné megismerni szüleivel és testvéreivel a Tropicarium csodálatos világát.

Természetesen a tarka-barka, meseszép halak akváriumai előtt időztünk a legtöbbet, ahol boldogan fedezett fel egy-egy számára ismerős fajtát, ámulva és boldogan szaladgált testvérével, újabb és újabb érdekességeket keresni.

Nagyon jó volt látni ahogy önfeledten rohangásztakés nevetgéltek, ahogy mindent meg kellett figyelniük, fel kellett fedezniük.

Úgy érzem sok szép emlékkel indulhattak haza, de bevallom, a velük töltött néhány óra számomra is felejthetetlen lett.

Ramóna, mint kortársainak többsége, nagyon szeretett volna egy számítógépet. Kis betegtársától hallott a Csodalámpa Alapítványról, ezért bizakodva fordult hozzánk ő is segítségért. Nagyon örült, amikor kívánsága teljesült.

Édesanyjával együtt köszönték meg nekünk és támogatóinknak a segítségét.

Megérkezett Enikő várva-várt chu-chu babája a Szt. László Kórházba. Enikő azonban előző nap a steril-box "lakója" lett, így a babát csak édesanyja vette át nagy örömmel. Sajnos a boxba nem vihette be kislányához, mivel a baba nem sterilizálható.

Anyukával megbeszéltük, mikor kislánya a steril-boxból kikerül, és megkapja a babát, fényképezőgéppel is megörökítem az örömteli pillanatot.

Csaba már hosszú hónapok óta várt arra, hogy családjával ellátogasson a budapesti Állatkertbe. Végre az egészségi állapota is megengedte és találkozhattunk.

Sajnos az idő nem nekünk kedvezett, de ez sem szeghette a fiúk jókedvét, térképpel a kezükben boldogan és kiváncsian fedeztek fel minden állatot. Meglepetésként, egy évre Csaba lett a Jonas nevü zsiráf tiszteletbeli nevelőszülője.

És bár haza nem vihette kedvenc állatát, oklevele mellé kapott fényképek pótolják nevelt "fiát".

Csaba testvéreivel

Bence bizony régóta várt arra, hogy az ő csodalámpás kívánsága is teljesüljön. Nagy volt az öröme, amikor a kórházban karácsony előtt kopogtatott be hozzá az alapítvány "angyalkája", aki meghozta a várva várt fényképezőgépet.

Örömében betegtársait, sőt még a nővérkéket is lefényképezte.

Reméljük, mielőbb otthon kattogtathatja gépét, a legjobb egészségben!

A kívánság teljesítésében nyújtott segítséget köszönjük a MOL-nak!