István és Péter már régen vágytak egy-egy laptopra. Péter szeptemberben, István októberben küldte el kérését a Csodalámpához. Mindketten a tanulásukhoz kérték a laptopokat, ezen kívül a kórházban töltött hosszú időszakok is jobban telnek, ha van náluk laptop.

A két fiatalember már igazából nem is hitte, hogy valóra válik az álmuk! Ahogy mesélték, szinte minden nap figyelték a Csodalámpa honlapját. Nézték az ismerősök és barátok képeit, hogy ők mikor kapják meg, amire nagyon vágynak.

És eljött a várva várt nap. A szülőkkel telefonon egyeztettem az időpontot, mikor jöhetnek átvenni a fiúk a laptopokat. A két fiú nem tudta elképzelni, hogy most minek kell bejönniük a kórházba. Meglepetés volt mindkettőjük számára!!

Nagy volt az öröm, amikor meglátták a táskát és benne a laptopot. A szemük csillogott a boldogságtól, s szájuk szögletében kamaszos mosoly bujkált.

Kedves Péter és István! Örülünk, hogy örültök, s hogy örömöt tudtunk szerezni Nektek!!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

Rövid rögtönzött koncert keretében két fiú, László és Huba kívánsága teljesült november 25-én a szegedi Gyermekklinika Onkohameatológiai Osztályán.

A Csodalámpa Alapítvány elektromos gitárokat vásárolt a két beteg fiúnak, és hatalmas meglepetésként érte a fiatalokat, hogy népszerű zenészek adták át a kért hangszereket: Czutor Zoltán (Belmondo együttes, ének, gitár), Márton Gergely (One-Ted együttes, gitár) és Szügyi Dániel (One-Ted együttes, ének, basszusgitár).

Az ajándék elektromos gitárok és erősítők kicsomagolása, felhangolása és "kipróbálása" a zenészek feladata volt, akik a Gyermekklinika folyosóján bátran feltekerték a hangerőt - a főnővér engedélyezte, hogy játsszanak pár dalt.

A szokatlan hangokra közben az Onkohaematológiai Osztály apraja-nagyja összegyűlt, várva, hátha ők is tanúi lehetnek a készülődő különleges eseménynek. Végül megjelent a két fiú, akik néhány hónapja a Csodalámpa Alapítványtól értékes, jó minőségű hangszereket kértek.

Czutor Zoltánt, Szügyi Dánielt és Márton Gergelyt Lengyel Andrea, a kívánságteljesítő alapítvány régióvezetője bemutatta az érdeklődő gyerekeknek, szülőknek, ápolónőknek. A zenészek, noha csak átadásra, nem szereplésre készültek, mégis játszottak, megénekeltették a "közönséget", sőt búcsúzás előtt válaszoltak a két fiú kérdéseire új elektromos gitárjaikkal és erősítőikkel kapcsolatosan.

Elhangzott az is, hogy mindkét együttesben elkelne még több jó gitáros, úgyhogy érdemes a srácoknak gyakorolni...



Kapás Csilla újságíró,
a Csodalámpa Alapítvány önkéntese

/ 7

Rövid rögtönzött koncert keretében két fiú, Huba és László kívánsága teljesült november 25-én a szegedi Gyermekklinika Onkohameatológiai Osztályán.

A Csodalámpa Alapítvány elektromos gitárokat vásárolt a két beteg fiúnak, és hatalmas meglepetésként érte a fiatalokat, hogy népszerű zenészek adták át a kért hangszereket: Czutor Zoltán (Belmondo együttes, ének, gitár), Márton Gergely (One-Ted együttes, gitár) és Szügyi Dániel (One-Ted együttes, ének, basszusgitár).

Az ajándék elektromos gitárok és erősítők kicsomagolása, felhangolása és "kipróbálása" a zenészek feladata volt, akik a Gyermekklinika folyosóján bátran feltekerték a hangerőt - a főnővér engedélyezte, hogy játsszanak pár dalt.

A szokatlan hangokra közben az Onkohaematológiai Osztály apraja-nagyja összegyűlt, várva, hátha ők is tanúi lehetnek a készülődő különleges eseménynek. Végül megjelent a két fiú, akik néhány hónapja a Csodalámpa Alapítványtól értékes, jó minőségű hangszereket kértek.

Czutor Zoltánt, Szügyi Dánielt és Márton Gergelyt Lengyel Andrea, a kívánságteljesítő alapítvány régióvezetője bemutatta az érdeklődő gyerekeknek, szülőknek, ápolónőknek. A zenészek, noha csak átadásra, nem szereplésre készültek, mégis játszottak, megénekeltették a "közönséget", sőt búcsúzás előtt válaszoltak a két fiú kérdéseire új elektromos gitárjaikkal és erősítőikkel kapcsolatosan.

Elhangzott az is, hogy mindkét együttesben elkelne még több jó gitáros, úgyhogy érdemes a srácoknak gyakorolni...



Kapás Csilla újságíró,
a Csodalámpa Alapítvány önkéntese

/ 6

Pedálos gokart volt a kívánság - elég nagy volt a kínálat a játékboltban - igyekeztünk a "legszuperebb" járgányt kiválasztani: fékkel, sebességváltóval, állítható üléssel, hogy a későbbiekben is használható legyen.

A hatalmas dobozt szombaton vittük el Attiláékhoz. Ő már nagyon várt minket, mamája mesélte, egész nap azt kérdezte: a gokartos nénik mikor jönnek már?

Ahogy a fényképek is mutatják, az összeszerelés férfimunkáját Attila és papája vállalta, mi lányok (kishúga, mamája, és mi) azalatt drukkoltunk, hogy mikor lesz már készen...!

Amint a gokart összeállt, Attila már pattan is az ülésbe, és indult a járgány - a gyerekszoba kicsinek bizonyult, át kellett lavírozni a nagyszobába, mert annak akkora az ajtaja, hogy az előszobába is ki lehetett kanyarodni, egy kicsit hosszítva így a távot.

Attila igazi profiként vezetett, Y forduló, előre, hátra, száguldott a gokart.

Szerencsére még szép volt az idő, és másnap kipróbálhatták a szabadban is. Apuka gyorsan ráragasztotta a matricákat, amitől még szebb lett az ajándék.

Tekintettel az ezredik kívánságra, tortát is vittünk, rajta 1000-es gyertya, amit együtt fújtak el kishúgával.

Hajrá Attila, reméljük, azóta már vígan száguldozol a csodaszép gokarton!

/ 6

Kitti már igazán nagyon várta az akváriumot. A szobájában korábban előkészítette az akvárium helyét és rögtön meg is kezdte a berendezést.

Tudta, hogy a halai csak 2 hét múlva érkeznek, de gondos házigazdaként azt szeretné, ha az új lakókat már berendezett akvárium fogadná.

Reméjük számtalan boldog percet okoznak majd a kis szobatársak!

Viki ellenőrzésre jött a kórházba, nem is sejtette, micsoda meglepetésben lesz része. Miután végeztek az igazi vizsgálattal, a szülei felcsalták a 3. emeletre, azzal az indokkal, hogy orvostanhallgatók is szeretnék megvizsgálni.

Helyettük mi vártuk őket a LAPTOPOT szorongatva, hogy átadhassuk tulajdonosának.

Boldogan köszönte a Csodalámpa Alapítványnak, hogy ilyen gyorsan teljesítette a kívánságát. Elsősorban filmeket néz majd rajta, zenéket fog hallgatni, a barátaival beszélget és még rengeteg hasznos dologra használja.

Tünde legszívesebben Kate Winslet bőrébe bújna bele, és részt venne minden kalandban, amelyet a Titanic hősnője átélt. Egész nap Titanic zenéket hallgatna, és a Titanic betétdalát énekelné, zongorázná.

A Titanic varázslatos világának egy részét sikerült elvinni Tünde otthonába.

Így már a gyönyörű nyakéket büszkén viselve álmodozhat tovább. Álmából felébredve megnézheti díszes kézitükrében, hogyan mutat az új ékszere.

Ha pedig még nem tud minden részletet a Titanic titkairól, utánaolvashat új könyvében.

Kívánunk mindenkinek ilyen boldog álmodozást!

Kívánjuk a Csodalámpa Alapítvány számára, hogy még sok álmot valósítsanak meg, ugyanilyen eredménnyel!

A kívánságot a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány támogatásával teljesítettük. Tünde nevében is köszönjük.

Tomi nagy szemekkel nézett, hogy miért kell még mindig a klinikán maradni, mikor a vizsgálatokkal már régen kész vannak.

A hatalmas doboz láttán, amiben a quad volt, már teljesen mást olvastam ki a szeméből.

Gyorsan elővarázsoltuk a szülei segítségével a quadot a dobozból és csak annyi időre szereltük össze, amíg a fénykép elkészült.
A fényképezés után újra a dobozba került a jármű és otthon, Hódmezővásárhelyen került sor az végleges összeszerelésre és feldíszítésre.

Használd egészséggel, Tomi!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

A kis Vivien rajong Disney-ország lakóiért, így teljesen egyértelmű volt, hogy a Csodalámpa dzsinnjétől azt kérte: "élőben" is szeretné látni kis barátait.

Szerencsénk volt, mert a "Disney on Ice" csodálatos előadásában lehetőségünk nyílt Vivi kívánságát teljesíteni.
Megtudtam, hogy kedvenc hercegnője Hófehérke, így titokban felvettem a kapcsolatot a Podium Produkció szervező irodával; munkatársaik készségesen álltak rendelkezésemre a találkozó lebonyolításában.

Minden előkészület megvolt, tudtuk, hogy az előadást megelőzően Vivinek még hosszú kezelést kell végigcsinálnia, de arra senki nem számított, hogy a csöpp kislány a kezelés után elkapja a bárányhimlőt. Így aztán az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy Vivi az előadás napján már mehet-e közösségbe...

A törékeny kislány felnőtteket meghazudtoló akaratereje azonban nem ismer akadályokat és december 27-én Vivien elegánsan, csillogó szemekkel, izgalomtól kipirultan, mosolyogva jött felém.
Győztünk! Jöhet Hófehérke és a többi kis hercegnő!

Megkezdődött az előadás és Vivien számára megszűnt a külvilág, hiába szólt hozzá anyuci, hiába kérdeztük tőle, hogy tetszik-e az előadás, nem válaszolt - ő már eggyé vált a jégen elegánsan sikló szereplőkkel: Szundival, Hapcival..., Ariellel, Csipkerózsikával, álmai hercegnőjével, Hófehérkével... és még a gonosz mostoha is elvarázsolta rútságával.

/ 4

Aztán a szünetben következett az igazi meglepetés: a kulisszák mögött csak és kizárlag a kis Vivienre várakozott az igazi Hófehérke és a herceg.
Nagy volt a meglepetés és a másodperc töredéke alatt oly megitt és bensőséges kapcsolat alakult ki Vivien és Hófehérke között, hogy mikor megpuszilták egymást, a csodálkozástól és meglepetéstől egyszerűen elfelejtettem "kattintani" a fényképezőgépemmel.
Sebaj, az a fontos, hogy a kis Vivien végre találkozhatott álmai hercegnőjével és örökre bezárhatta őt kis szíve csücskébe.

A találkozó után még újabb meglepetés is várta a kis rajongót: a Szervező Iroda munkatársa, Horn úr, a Disney on Ice csapattagjává avatta Vivient és nyakába akasztotta a csak bennfenteseket megillető "Disney belépőt" majd átnyújtotta neki Hófehérke külön ajándékát.

Reméljük, pici kis Vivien, ha majd egyszer felnőttként saját gyermekeidnek fogsz mesélni Hófehérkéről, eszedbe fog jutni a Csodalámpa dzsinnje, amely egyszer réges-régen "élőben" eléd varázsolta Hófehérkét és a többi kedvenc mesefigurádat.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a Podium Produkció kommunikációs munkatársának, Horn Márton úrnak áldozatkész közreműködését, segítsége nélkül Vivien sosem találkozhatott volna személyesen álmai hercegnőjével.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

Lili, a Bükk hegység lábánál fekvő kis faluban nagyon nagy izgalommal várta azt az új szobabútort, amit ő tervezett a nemsokára elkészülő házban lévő szobájába.

/ 3

Mivel a költözés egy kicsit csúszik, ezért a berendezés egyelőre a régi szobában kapott helyet, azonban mindez nem jelentett számára kevesebb örömöt.

A kedvenc színével kombinált (rózsaszín) szekrény, ágy és íróasztal, reméljük, barátságos környezetet varázsol a kislány hétköznapjaiba.

A kívánságot a CIB Bank támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

Emma SuperMario-s kívánsága a Fundamenta Személyi Bankár Szabó Éva és Göncz Ernő vezette struktúrája segítségével teljesült.
Szavak helyett ezúttal is többet mondanak a képek...

/ 7

Emma nevében is köszönjük a személyi bankároknak az ajándékot.

2008. augusztus 9-én a Csodalámpa Alapítvány meglátogatta Reziben a 8 éves Dominikát.

Amikor odaérkeztünk, Dominika a lakásban volt, nem tudta, hogy mi ez a nagy nyüzsgés érkezésünk előtt.

Dominika a szobában várt minket, és átadtuk az ajándékot, ám mielőtt a biciklit meglátta volna, észrevette a bukósisakot, térd- és könyökvédőt. Nagyon meglepődött, mert azt hitte, csak ezeket kapja. Aztán meglátta az udvaron a piros biciklit. Nagy volt az öröm, és a meglepetés.

Használd egészséggel az új bringádat, kedves Dominika!




A Csodalámpa Alapítvány szeretné megköszönni a segítséget a Green Zone bicikli boltnak, valamint a szállítást a M-NTEAM Bt-nek.

Zsolt kicsi kora óta veseelégtelenségben szenved. Állandó orvosi felügyelet alatt áll.

Régóta vágyott már egy számítógépre, amit december 3-án megkapott a Csodalámpa Alapítványtól. Nagyon boldog volt, mert egészen váratlanul érte az ajándék érkezése.

Nagy örömmel használja és meghatottan köszöni mindazoknak, akik a kívánság teljesítésében részt vettek.

Köszönjük a támogatását!





Görözdi Mariann
kívánságkoordinátor
2008.12.03.

Bertold szíve vágya egy játékkonzol volt. Drága, komoly szerkezet. Szinte elérhetetlen álom egy 9 éves kisfiúnak.

Egyszercsak egy kedves magántámogató jelentkezett, aki gyorsan, nagy körültekintéssel megvásárolta a PS 3-t, és izgatottan várta az ajándék átadását. Ezekről az eseményekről a kisfiú mit sem sejtett.

Jól sikerült a "konspriráció"! Bertold gyanútlanul várta az aktuális kezelését a Madarász utcai kórházban, amikor váratlan vendégek lepték meg: a kedves ismeretlenek régi vágyát teljesítették!

Ez után a délelőtt után, úgy érzem, ők barátok maradnak…..

Köszönjük a gyönyörű játékot és a hozzá tartozó programokat a felajánlóknak!




Szandtner Györgyi
kívánság-koordinátor
2008.12.01.

/ 3

István nyolcadik osztályos fiú. Mindene a számítógép. Szeretett volna netezni, de édesanyja nem tudta beköttetni neki a világhálót.

Ezért a Csodalámpától internet előfizetést kért.

Nagyon örült neki, hogy most már egy egész évig használhatja az internetet, sok jó on-line játékkal játszhat, letölthet ezt-azt, rengeteg érdekességet láthat és tanulhat is majd a világháló segítségével.



Kedves István!

Kívánjuk, hogy sok örömöd legyen a netezésben, és gyarapodjon a tudásod!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

Tamás nagy kívánsága egy laptop volt, mert az ő régi laptopja felmondta a szolgálatot és javíthatatlanná vált.

Tomi így nagyon szeretett volna egy másikat és ezért született meg kívánsága.

Az új szerkentyűvel egyik ellenőrzés alkalmával leptük meg. Anyukájával nagy titokban készültünk az átadásra, ami végül remekül sikerült. Örömmel mondta, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan teljesül a kívánsága.

Tölts számtalan boldog órát az új laptopoddal!

Fanni ma csak ellenőrzésre jött vissza a kórházba és nem is számított arra, hogy meglepetésben lesz része.

Izgatottan bontotta ki a hatalmas csomagot, amit a kedves felajánló akkurátusan becsomagolt, hogy a szintetizátor ne sérüljön meg. Mikor kiderült, hogy mit rejt a csomag, nagy boldogan egy rögtönzött kis koncertet adott nekünk.

Anyukája elmesélte, hogy amióta befejezte a kezelést, azóta zongoraleckéket vesz, így most már tud otthon is gyakorolni és esetleg valamilyen zenét komponálni.

Nagyon szépen köszönjük az ajándékot a felajánlónak:

Alexandra réges-régi kívánsága volt egy laptop. Most, amikor ezt kérte a Csodalámpa Alapítványtól, titokban reménykedett, hogy ez az álom minél előbb teljesül.

Így is történt, Alexandra már tudja is használni az új laptopot további tanulmányaihoz.

Használd örömmel és egészséggel!

Beszámoló az első „ajándékozásomról"

Már régóta szerettem volna a Csodalámpa Alapítvány aktív segítője, tagja lenni. A vágyam most teljesült. 2008.11.24 -én telefonált a helyi kapcsolattartó, Erdős Réka és közölte velem: menni kell... Az időpont, amikor ez a "menni kell” időszerű, 2008.12.03. A helyszín Győrszemere, a kívánság teljesülését egy Zsolti nevű súlyosan beteg kisfiú várta.

Ha menni, kell, hát menjünk.

Koordinátorunk, Réka irányításával, s vezetésével - szó szerint, mivel az ő kocsijával mentünk - becserkésztük a falut. Helyi segítséget vettünk igénybe, mert a hely teljesen idegen számunkra, és nehéz úgy haladni a cél felé, ha nem tudjuk, hol van. Az első útbaigazítás kissé félre sikerült, mert a néni elfeledte közölni velünk, hogy az út, amit megjelölt haladási iránynak csak 3 felé ágazik el... Második, s egyben utolsó útbaigazításunk pontosította a ház helyét, s meg is találtuk. A ház már messziről kirítt a többi közül, bár sötét volt. Az ok: szépen kivilágított, igazi „Mikulás váró” hangulatot idéző ház volt.

Sok-sok pici izzó fénye törte meg a sötétséget, mintha azt mondták volna: IDE, IDE...
Sejtésünk beigazolódott, mikor közelebbről megnéztük.
Most éreztem csak igazán kellemetlen helyzetben magam. Gondoltam: ennél nehezebb már nem lehet.



Csengetésünkre egy hölgy jött ki a házból, s köszöntött, egyúttal beljebb is invitált minket. Bent a kellemes, meleg házban több kisgyerek sodródott elénk, s élénk szemekkel vizslattak, kíváncsian. A kívánság gazdája, Zsolt is köztük volt. Első pillantásra nem is látszott rajta (sőt másodikra sem) semmi, ami okot adhatott volna ittlétünkre. Pedig oka volt...

Amíg Réka a feszültséget oldva a gyerekekben beszélgetésbe elegyedett velük, addig én kiosontam a kocsihoz, és behoztam az ajándék első részét, a monitort. Belépve a szobába hallottam a lényeges kérdést: „miért vagyunk itt szerinted”? A választ már szinte nem is hallottam, oly halkan rebegte: ...számítógép...? Az igenlő válasz után senki sem tarthatta vissza attól, hogy a meleg szobából kijöjjön velünk a kocsihoz, a többi ajándékhoz, mivel eddig csak a monitor került be a házba. Örömmel vegyes kíváncsiság tükröződött kis arcocskáján, ahogy pakoltunk a kocsiból, szépen, lassan, csendben. De ez a csend nagyon hangos volt. Minden, ami az ajándék mögött van, ott lebegett körülöttünk:
kívánság,
segítők,
szervezők,
de mindenekelőtt emberek. Emberek, akik nem sajnálják az időt, energiát, hogy csak egy kívánság teljesülése erejéig, de igenis mosolyt, s hitet adjon annak, azoknak, akik ezt megérdemlik...

Ezek motoszkáltak bennem, miközben a házba mentünk vissza, s óvatosan helyeztem el a monitor mellé a többi csoda, csoda dolgot. Míg Réka szóval tartotta az érdekelteket, addig némán tettem a dolgomat, s összeszereltem a masinát. Szólni nem is tudtam volna, elmerengtem. Minek kellene történnie ahhoz, hogy minden gyerek megkaphassa azt, amire vágyik, amire szüksége van. Itt a lényeg, a szeretet megvolt, csak egy kívánság ereje, s a hit kellett ahhoz, hogy a szeretet mellé, más is párosuljon...

Bekapcsoltuk, s vártunk. Vártunk, hogy a gép magára találjon, s jelezze, működőképes. Megtörtént.
Nem tudom, ki volt jobban meghatva.
Zsolti, akinek a kívánsága teljesült, vagy pedig mi, akik ennek részesei voltunk?
Én nagyon. Nagyon-nagyon.

Amint működőképes állapotba került a gép, a tulajdonosa azonnal elfoglalta a helyét vele szemben, és birtokba vette a masinát. Picit könnyes szemmel, de örömmel néztem. Lassan mindenkiben lecsillapodtak az érzelmek, és búcsút vettünk a családtól. Nehéz volt, mert mindenki marasztalt minket, de így van rendjén. Jöttünk, ajándékoztunk, megyünk.

Ennyi.
Komolyan csak ennyi?
Úton hazafelé csak az motoszkált, mit motoszkált - dübörgött az agyamban: Ezt még sok-sok alkalommal AKAROM átélni.

Mert mindig igaz a mondás, hogy adni öröm!!
A legnagyobb öröm! Köszönöm Zsolti, hogy ezt az érzést megismerhettem, ilyen körülmények közt is.



ui.
Miközben a beszámolót készítettem, a képeket rendezgettem, a nagyobbik lányom, aki 11 éves, egyszer csak mellém lépett, s hirtelen felkiáltott:

- Őt ismerem, Ő a Zsolti...

Kérdőn néztem rá, s közölte velem, oviban egy csoportba jártak. Erre elolvastattam vele, amit eddig írtam. Reakciója minden elképzelésemet felülmúlta. Átölelt, és azt suttogta: szeretlek APA...

Köszönjük a segítségét!




Nyilas József
kívánság-koordinátor
2008.12.03.

Vince édesanyjával kezelésre érkezett a klinikára, nem is sejtette, hogy a felnőttek napok óta egy meglepetésen munkálkodnak…

Magánadományozóink, egy baráti társaság, nem kis munkával előre összeszerelte az elektromos motort, kidíszítette a megfelelő matricákkal, feltöltötte az akkumulátorát, hogy a találkozásnál Vince azonnal tudja majd használni.

A Kis Csapat láttán Vince kicsit megszeppent, de amint meglátta a motort, ráült, nagyfiú módjára megköszönte az ajándékot, hihetetlen boldogság sugárzott az egész család arcáról…

Ez után a kisfiú elárulta, hogy ő már „gyakorlott” motoros, csak az előző járgányát már kinőtte, ezért ügyesen kezelte most is a féket, gázt, a lehetőségekhez képest száguldozott a folyosón.

Kívánjuk, hamarosan gyógyultan használd majd ezt a motort is!!

Köszönjük magánadományozóink felajánlását, ami lehetővé tette a kívánság gyors teljesítését.




Bakonyi Joli
Kívánság-koordinátor
2008.11.28.