Ragyogó napsütés fogadott bennünket csütörtökön reggel 10 órakor a Párizs melletti Disneylandben, amikor szállodánk parkolójában kiszálltunk autóinkból.
Ugyan az utazást eredetileg repülővel terveztük, de egy izlandi vulkán kitörése miatt a légiközlekedés kiszámíthatatlanná vált, az utolsó pillanatban jobbnak láttuk közúton elindulni. Ebben segítségünkre volt két odaadó édesapa, Djuro és Olivér, akik felajánlották személygépkocsijaikat, valamint a sofőrködés oroszlánrészét is ők vállalták.

Az utazás egyáltalán nem volt fárasztó, megérkezéskor mindenki olyan lelkesen pattant ki az autóból, hogy éppen csak beszaladtunk a hotelbe a belépőjegyekért és már indultunk is tovább, felfedezni a parkokat. Így, többes számban, ugyanis Disneyland nem is egy, hanem rögtön kettő vidámparkot jelent egymás mellett.
A Disneyland Park a mesefigurákat szedi csokorba, témák szerint csoportosítva a hozzájuk kapcsolódó szórakozási lehetőségeket.
A Walt Disney Studios Park pedig a filmkészítés kulisszatitkaiba enged bepillantást vidámparki körülmények között.

Mivel a velünk utazó gyerekek nagyobbacskák voltak, - sőt tizennégy éves fiatalurakat és tizennyolc éves hölgyet már nem is merek gyereknek nevezni – ezért a Walt Disney Studios Parkban kezdtük a mulatságot.
Felültünk nyitásként a Rock ’n’ Roller nevezetű hullámvasútra. Nem tudtuk, milyen vakmerőségre vállalkozunk… Mint utólag kiderült, ez a park leggyorsabb hullámvasútja, indításkor 2,8 másodperc alatt gyorsul 100 km/h sebességre és közben 4,5g gyorsulás hat a benne ülőkre.
Meglepetésünkre szédítő sebességű kanyargása közben többször is átfordult velünk menet közben, fények villantak a szemünkbe, utunkat hangos rockzene kísérte, az Aerosmith együttes dalai.
Péter (máskor és máshol egyetemi adjunktus úr), csapatunk orvosa ettől fogva nagyon óvatos volt, mindig előre megkérdezte a park munkatársaitól, hogy mire számítson. Ha 360 fokot fordult valami, ő bizony fel nem ült rá.



Nagy hasznát vettük annak, hogy lehetőségünk volt úgynevezett „fastpass” kiváltására. Ez egy kártya, amellyel várakozás nélkül, a hosszú sorokat kikerülve lehetett az adott népszerű látványosságra felülni. Egyszerre csak egyet válthattunk személyenként. Elég volt a rajta szereplő időpontban visszatérni, közben megnézhettünk valami mást.

Aznap még kipróbáltunk egy hátborzongató, 55 méter magasságból több szakaszban „lezuhanó” liftet, láttunk speciális effektek előállítására létrehozott stúdiót az Armageddon című film díszletének mintájára berendezve, ahol egy űrállomást érő meteortalálatot szimulálnak felcsapó lángokkal, robbanásokkal, fejünkre omló mennyezettel.
Mikor ezekbe belefáradva egy kis nyugalmat kerestünk, megnézhettük, hogyan készülnek a rajzfilmek, sőt különleges filmvetítésekre is beülhettünk.

Délután karneváli forgatag közepébe csöppentünk, a Stars n’ Cars felvonulás a Disney figurák zenés táncos előadása volt, amelyre a beöltözött szereplők veterán autókon érkeztek. A kisebbik Olivér hosszú keresés után másnap itt találkozhatott végre kedvencével, a hét törpe egyikével, Kukával. Készült több közös fénykép, sőt kapott tőle még autogramot is, így teljes volt Olivér öröme.

A park fő műsorszáma a kaszkadőr show, ahol egy filmfelvétel autós- motoros trükkjeibe engednek bepillantást. Autós üldözés, akadályokon átugratás, jól megtűzdelve pirotechnikai elemekkel, ráadásként mindezt a helyi stáb négy kamerával felvéve rövid akciófilmmé össze is vágta, majd levetítette. Ricsinek annyira tetszett az előadás, hogy egész este a mutatványokról mesélt. A show után bekukkantottunk kicsit a másik Disney parkba, hogy ízelítőt kapjunk abból a sok érdekességből, ami itt másnap ránk várt.



Kissé fáradtan, de annál boldogabban tértünk vissza este nyolckor, a park zárásakor szálláshelyünkre, a Disney’s Newport Bay Club hotelbe. Igazán csak most néztünk itt körül és mindenki elégedett lehetett. Elegáns, de mégis otthonos, az 1800-as évek New-England-i tengerpartjának stílusában építették és rendezték be.

Azonnal megszerettük a szobánkat is, ahogy beléptünk. Tágas, igényes kialakításával, a kényelmes duplaágyakkal, a park tavára nyíló csodálatos kilátással díszvendégeknek érezhettük magunkat. Kissé sajnáltuk is, hogy csak minimális időt töltünk benne, de mi mégiscsak élményeket gyűjteni jöttünk ide, nem pedig azért, hogy a szobáinkban kuksoljunk.

Vacsora előtt lenéztünk az uszodába, kipróbáltuk a medencét, a pezsgőfürdőt és a szaunát. Az asztalfoglalásunk a szálló Cape Cod nevű éttermében este negyed tizenegyre szólt.
Választásunk telitalálatnak bizonyult, Az „all you can eat” büfé gazdag kínálata ínyenceknek is kedvére szolgálhatott, végig is kóstolgattunk mindent sorban a citromos tengeri herkentyűktől a Sirloin steak-ig, amiből maga a konyhafőnök vágott egy-egy szeletet a vendég kívánságára. A gyerekek persze a desszertes pult körül forgolódtak legszívesebben, míg a doktor úr a sajtokból válogatott, igazi szakértő módjára. Ha Franciaországban vagyunk, éljünk úgy, mint egy francia – ez minden jó utazás alapja.

Kevéssel éjfél előtt jutottunk ágyba, viszont másnap, pénteken reggel fél hétkor már keltünk, hogy legyen elegendő időnk a Disneyland Parkot legalább nagyjából bejárni.

Az első nap képeiből egy kis válogatás:

/ 6

Egy gyors reggeli után a nyakunkba szedtük a lábunkat és okulva az előző napi tapasztalatokból egy busszal utaztunk a nagyobbik Disney park bejáratáig, ahová belépve egy igazi, remekül kidolgozott mesevilágban találtuk magunkat. Magam sem hittem volna, hogy ennyire magával ragad a hangulata, a gyerekekre pedig természetesen még nagyobb benyomást tett.

A bejárattal szemben, a főutca végén túl a távolban Csipkerózsika kastélya szökik kecsesen az ég felé. Mivel szinte mindenhonnan látszik, tájékozódási pontnak is kitűnő. Maga a főutca az 1900-as évek elejének amerikai kisvárosát idézi, azt a korszakot, mikor Walt Disney gyermek volt.
Megannyi üzlet kínálja itt portékáját, nyalókától karóráig mindent árusítva, amin Disney logo vagy mesehős szerepel. Mikor ezen az embert próbáló szakaszon sikerrel túljutottunk (férfi kifejezés, azt jelenti: nem vettünk semmit), a Discoveryland nevű részre érkeztünk, amely minden fiúgyermek álma. A legtöbb srác kétszer, sőt Andris háromszor is végigjátszotta Buzz Lightyear lézer lövészetét, ahol egy kisvasút forgatható kocsijaiból a Toy Story 2 című film gonoszaira lehet lövöldözni egy kézbe illő lézermordállyal, az elért pontszámmal pedig órákig henceghetünk a többieknek.

Kedvencünk volt a Space Mountain Mission 2 nevű hullámvasút, ahol egy óriási ágyú lő ki az űrbe, sötétben száguldó vonatunk útját csak távoli csillagok és galaxisok világították meg.

Nem hagyhattuk ki a Star Tours űrjáratát sem, amely a Csillagok háborúja világában repített egy utazásra. A magam részéről ezért lelkesedtem leginkább. Az Endor bolygó holdjára utaztunk járművünkkel, közben, csak úgy mellékesen kifüstöltük a birodalmiakat is hídfőállásukról.

Ettünk valamit közben ebédre is, de ki figyelt rá, felfedezésre várt a park maradék három nagy területe, az idő pedig fogyóban volt.



Disneyland vadnyugati stílusban épült része Frontierland. Bebarangoltuk utcáit, felültünk kanyargós, bányák vágatain és nyaktörő hegyi lejtőkön ívelő hullámvasútjára, amely szerintem a legizgalmasabb a parkban. Úgy hallottam, hogy Nemanja kedvence is ez a hullámvasút volt. Utána részt vettünk egy kellemes hajóúton a Mark Twain névre keresztelt lapátkerekes folyami gőzhajó fedélzetén. Kikötőnkhöz közel állt a Phantom Manor, ami, - mint hamarosan saját (liba) bőrünkön tapasztalhattuk - voltaképpen egy szellemvasút.

Adventureland-on Indiana Jones hullámvasútját próbáltuk ki, persze ez is átfordul, valamint egy pillanatnyi figyelmetlenségnek köszönhetően betévedtünk egy szuvenírboltba, ahol Laci barátunk egy rasta frizurával ékesített sapkát választott magának. Pedig megígértük anyukájának, hogy vigyázunk a fiára...

Fantasyland leginkább a kisebb gyerekek mulatsága. Mi Lillával tettünk itt egy rövid sétát, míg a többiek Buzz Lightyearnak segítettek aprítani a gonoszokat a park túlvégén. Fotóztuk a szépséges utcákat, Hófehérke házát, a nagy körhintát és természetesen Csipkerózsika kastélyát, immár a túloldalról.

Ennyi fért bele a napba, esteledett, a park nyolc órakor bezárt.

Eltelve élményekkel hazabuszoztunk a szállodába, ami egy komoly, három-négy perces utat jelent. Hogy az este további része is jól teljen, foglaltam egy asztalt a szokásos negyed tizenegyes időpontra, előtte pedig leszaladtunk úszni és felfrissülni kicsit a kellemesen hűvös vizű medencében.

A hagyományosan (ez már a második esténk volt itt) remek vacsora után nem volt még kedvünk az alváshoz, besétáltunk hát a hotelek és a parkok között félúton elhelyezett bevásárló és szórakozó negyedbe, Disney Village-be. Mozik, koncerttermek, éttermek, éjjel-nappali emléktárgy üzletek találhatók itt. A séta végeztével, egy alaposan kiaknázott nap végén, éjjel egy óra után hajtottuk álomra fejünket.
Pár kép a második napról:

/ 9

Reggel kissé tovább alhattunk, lustálkodásról azonban nem volt szó, mivel hazaindulás előtt még szerettünk volna körülnézni Párizsban. Nem voltak nagyra törő terveink, nem akartuk végigrohanni a város nevezetességeit, kipipálva azokat egy képzeletbeli listán, mondván: ezt is láttam! Inkább kevesebb dolgot nézzünk meg, de alaposabban.

Reggeli után összepakoltunk, kijelentkeztünk a szállodából és tíz körül elindultunk a fővárosba. Kisebb körutat tettünk meg a parkolóhely keresésekor a belvárosban, így akaratlanul is városnéző autózás részesei lettünk. A parkolóház az Avenue de Wagram-on áll, így természetesnek vettük, hogy a közeli Diadalív az első célpontunk. Felmentünk a kilátóteraszra, ahová 284 lépcső vezet. A srácok lelkesen számolták, de csak 270-ig jutottak, valahol eltűnt 14 lépcsőfok.
A kilátás persze csodálatos volt, de még szebb látványban gyönyörködhettünk a másik célpontunknál, ami mi más lehetett volna, mint az Eiffel torony.

A földszinti információs táblák szerint ott a legfelső szint zárva tartott volna, de a sorunkat kivárva a pénztárnál – mintegy búcsúajándékul utunk vége felé - közölték, hogy mégis látogatható a csúcs. A második emeletig mentünk fel lifttel, majd újra jegyet kellett váltanunk, valamivel hosszabb sorban állás után. A látvány és a különleges liftezés maga is megérte a várakozást. A lábunk előtt hevert Párizs, számtalan műemlékével, a Szajnával és a nyüzsgő belvárosi forgataggal. Bármerre is néztünk, mindenhol ismerős épületeken akadt meg a tekintetünk.

Ezzel a panorámával köszöntünk el Franciaországtól, hazaindultunk és vasárnap reggel 11-re szerencsésen meg is érkeztünk Budapestre. Még Mosonmagyaróváron elbúcsúztunk egymástól, ahová Lillát vittük vissza édesanyjához. Ki Szegedre, ki Kecskemétre, Pécsre, Budapestre vagy éppen Gödöllőre indult. Hiába váltunk szét azonban. Ez a négy nap most már összekapcsol bennünket. Biztos vagyok benne, hogy utazásunk mindegyikünkben kellemes emlékeket hagyott és örömmel gondolunk vissza társainkra és a közösen megélt élményekre.

Mindannyiótoknak jó egészséget és sok szerencsét kívánok!




A zárónap képeiből néhány:

/ 5

Utazásunk során a szükséges állandó orvosi felügyeletet Dr. Sallay Péter biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!





Lilla, Olivér, Richárd és Nemanja kívánsága támogatóink segítségével válhatott valóra.

Önzetlen felajánlásaikért és segítségükért hálával tartozunk.

Zsolti egy 5 éves nagyfiú, aki súlyos betegsége miatt már régóta tartózkodik kórházunk intenzív osztályán. Amióta tudta, hogy egyszer csak teljesül a kívánsága, már nagyon türelmetlenül várta, hogy eljöjjön a pillanat.
Reggeli után léptünk a szobájába.



-Anya mi lehet abban a dobozba? - kérdezte cinkos mosollyal.

-Ez a játék - kiáltott örömmel Zsolti, mikor meglátta a dobozt.


Nagy izgalommal nézegette, mi van benne, hogy kell a kormánnyal kormányozni és mutatta édesanyjának milyen füzetek és játékok vannak a dobozban.



-Apa össze tudod szerelni?



Zsolti elmerült a játék felfedezésében, mi pedig csendben magukra hagytuk őket.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Zsolt nevében is köszönjük!

Telefonon vettem fel a kapcsolatot Szabinával. Így értesült arról, hogy a kívánsága teljesül és kap egy Laptopot.
Az őt kezelő kórházba beszéltük meg a találkozót, mert jönnie kellett kezelésre és vizsgálatokra.
Közben jelzést kaptam, hogy a támogatónk az ACCENTURE cég képviselői is részt vennének az átadáson. Egyeztettem velük is az időpontot és így együtt érkeztünk és találtuk meg Szabinát a kórházban, egy nővérke segítségével.
Elsőként az egészsége felöl érdeklődtünk hiszen ezen a napon is ez volt a középpontban, majd átadtam a Laptopot, amihez a támogatótól egy táskát kapott Szabina, valamint nyelvtanulást segítő dvd-ket, könyveket.
Szabina örömmel vette át a sok ajándékot, mint megtudtam, még sosem kapott semmi ilyet betegsége tíz éve alatt.
Érdeklődve segítséget is kért, hogyan használhatja a gépét. Támogatóink mutatták készséggel, ám ekkor félbeszakított minket egy váratlan esemény.
Szabinának sürgősen el kellett mennie egy vizsgálatra, jött ezzel a hírrel az orvosa. Így még néhány gyors közös fotó és elköszöntünk az ifjú lánytól és édesanyjától.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Szabina nevében is köszönjük!

Krisztiánra hosszú, nehéz hetek várnak! A jövő héten megy be a steril boxba.
Minden álma az volt, hogy legyen egy saját laptopja. A szponzorok jóvoltából Makra Sándor által ez a kívánsága teljesülhetett, még az előtt, mielőtt a csontvelő átültetése megtörténne.
A kívánságteljesítésre a miskolci Ronald Házban kerülhetett sor.
Már mindenki- szülők,gyerekek, dolgozók- tudták, hogy a mai napon" Krisztiánnal csoda történik", csak ő maga nem sejtett semmit! Mindenki titokba tudta tartani, amit tudott. Nagy volt hát a meglepetés! A boldogságtól először még szóhoz sem tudott jutni Krisztián. Azután meg el sem lehetett mozdítani a laptopja mellől.
"Azzal is fogok aludni!"- mondta csillogó, boldog szemekkel!
Kedves Krisztián !
Kívánunk neked minden jót!!!!!!

Köszönjük a FGSZ Földgázszállító Zrt. támogatását, mellyel egy újabb gyermek arcára varázsolhattunk mosolyt!
A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Krisztián nevében is köszönjük!

Jani nemrég került a DE OEC Gyermekgyógyászat Intézet Gyermekhaematológiai-Onkológiai Tanszékére. A diagnózis eléggé megviselte, és a kezdeti kezeléseket is rosszul viselte.

Gondolkoztam, hogy mivel tudnám jobb kedvre deríteni, ekkor jutott eszembe a Csodalámpa. Meséltem neki az Alapítványról, és nemsokára megszületett a kívánság is. Egy PS3!

Az ajándékot ma kapta kézhez, amelyet - mint előre sejtettük - kitörő örömmel fogadott.

Használd egészséggel Jani!

Nagyon köszönjük az E.ON Hungária Zrt. támogatását!

Georgina szeretett volna kapni egy laptopot, hogy az osztálytársaival, barátaival tartani tudja a kapcsolatot az alatt az idő alatt is, amíg kórházban kell tartózkodnia, illetve amíg nem mehet közösségbe. Nagyon fontos számára, hogy az osztálytársaival tudjon tovább tanulni. És az osztálytársak, barátok biztatják Őt, hogy visszavárják, és szurkolnak neki, hogy minél hamarabb meggyógyuljon.
Azzal, hogy ma megkapta a Csodalámpától a kívánságát kitárulhat előtte világ és tarthatja a kapcsolatot mindenkivel akit szeret. Ez most mindennél fontosabb számára!! A gyógyító team pedig tudja, hogyha egy kis beteg pszichésen és mentálisan is jól érzi magát, akkor a gyógyítás is jobban, gyorsabban, sikeresebben történik.
Meglepetés volt számára, nem is gondolta volna, hogy a mai napon Csoda történik vele! Arca, szeme, szája, egész lénye mosolygott!!
Jó volt látni örömét, mi is örültünk annak, hogy ennyire boldognak láttuk!
Kedves Georgina!
Reméljük, hogy a minél hamarabbi a gyógyulásodhoz kicsit hozzá tudtunk járulni azzal, hogy teljesítettük kívánságodat.

A laptop a adománya. Georgina nevében is köszönjük!

Hosszas készülődés után végre teljesülhetett Balázs kívánsága, testvérével, Marcsival együtt, elindultunk Barcelonába, hogy a Barca meccsén részt vegyünk. Mivel repülőnk elég korán indult, ezért hajnali negyed négykor már élvezhettük egymás társaságát, és izgatottan szerveztük a következő napok programjait. Balu természetesen már akkor a meccsel volt elfoglalva. Miután repülőnk sikeresen megúszta a „vulkán porát”, megérkeztünk Barcelonába és elfoglaltuk a szállásunkat. Akkor már biztossá vált, hogy a meccs szombaton lesz, ezért a Stadiontúrát és a Barca Múzeumot tartottuk elsődlegesen fontos Programunknak. Fantasztikus élményt nyújtott a Stadiontúra. Felderítettük, hol fogunk másnap ülni, Balu alaposan szemügyre vette a gyepet, minden fűszál a helyén!!!! A serlegek és különböző relikviák után, megtekintettük a parkot és megpihentünk ebédelni. Már nagy volt az izgalom. Esti sétánkon már beszereztük a szükséges arcfestő eszközöket, dudákat, sálakat és a vacsora mellett megbeszéltük másnapi terveinket.


A nagy napon bőséges reggelink elfogyasztása után a Güell Park felé vettük az útirányt. Az élmény fantasztikus volt. A nap sütött és a kasztanyetták ritmusa mindenkire hatással volt. A Sagrada Familia, a La Pedrera, a Casa Batlo és a Casa Amattler megtekintése után, megebédeltünk és visszatértünk a szállodába felkészülni a nagy meccsre. Kis pihenés után magunkhoz vettük a trombitákat, Barca sálainkat és elindultunk! Egyszerűen fantasztikus volt. Az élmény leírhatatlan. Szinte mi voltunk az elsők akik megérkeztünk, kicsit meg is ijedtünk, hogy ilyen kevesen leszünk? Balu már nagyon izgatott volt, sorolta a játékosokat, kit kell figyelni, izgatottan várta vajon lesz-e induló. És elkezdődött, a stadion vibrált, és persze megtelt, mindenki énekelt, Balu izgatottan sorolta kire figyeljünk:


- Ibrahimovics nem lesz annyira jó, de Messi az igen.


Hihetetlen hamar eltelt a a két félidő. Az élmény leírhatatlan ezt át kell élni. Jól drukkoltunk a Barca nyert!!!! Marcsi vehemensen fújta a trombitáját a győzelemre.


- Huuuu szuper volt, és láttad azt a gólt? Ugye Messi milyen ügyes volt? – kérdezte


Balu izgatottan miközben próbáltunk keresni egy olyan metrómegállót, ahol egyáltalán lejutunk a metróhoz.


Kicsit már fáradtan, de lelkesen vágtunk neki a La Ramblanak, hogy a tengerparton végigsétálva megpihenjünk a Parc de la Citadella fái alatt. A Katedrális mellett elhaladva, lesétáltunk a tengerpartra ahol Balu megmártózott a jéghideg vízben és Marcsi is bátran besétált, térdig. Lassan hazatértünk, de kis pihenés után eldöntöttük, hogy a zenélő szökőkutat még megnézzük. Bár a zenélő szökőkút se nem zenélt, se nem „szökött”, és a Torre Agbar sem volt kivilágítva kedvünket ez sem szegte és boldogan és fáradtan tértünk vissza a hotelbe.


A hazaindulás már nagyon nehezen ment. Baluval és Marcsival az elmúlt napok emlékeit elevenítettük fel illetve próbáltunk ébren maradni. A gépünk késett, a kifutón várni kellett, mintha Barcelona sem akart volna egy ilyen lelkes kis csapatot elengedni. Jó volt látni az örömüket és hogy tényleg mekkora dolog volt ez Balunak. Meg persze nekünk is. A viszontlátás reményében búcsúztunk el egymástól, de lélekben még mindig ott vagyunk.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Balázs nevében is Köszönjük!

/ 4

Anna 2009 augusztusában kívánt egy kerti játszóteret. Azóta reggelenként gondolatban megdörzsölte a csodalámpát, remélve, hogy vágya mihamarabb teljesül. 2010. április 17-én a Dzsini végül ellátogatott otthonába, és amíg Anna anyukájával és kishúgával a piacot járta, édesapja segített összerakni a szállítóknak a fa játszóteret, így mire a lányok hazaértek, a kertben állt az ajándék. A kislány kezdetben félénken, de fülig érő szájjal lépett az udvarra és próbálta ki az új játékot, melynek persze testvére is nagyon örült. Az időjárás kegyes volt hozzánk, hétágra sütött a nap ezen a szombaton, így a két kislány boldogan hintázott és csúszdázott a szabad levegőn, élvezték, hogy fotók készülnek róluk, és nagy örömmel meséltek nekünk családjukról és élményeikről.
Örülök, hogy részese lehettem Anna és egész családja örömének. Kívánok nekik jó egészséget és sok boldog pillanatot a kerti játszótéren!

Köszönjük Dr. Fehérvári Szilvia felajánlását!

Attila súlyos műtéten esett át, közösségbe még nem járhat, így különösen vágyott egy laptopra, aminek a segítségével kapcsolatot tarthat a barátaival, sőt tanulhat is.
Álma az Accenture GMBH Hungary segítségével valósulhatott meg.
Egy csütörtöki napra beszéltük meg a találkozót, Attila a szüleivel érkezett, a céget két hölgy képviselte.
Jó volt látni a nagyfiú mosolyát!
Ismét „ jó” helyre került ez az ajándék, nagy örömet szereztünk. Attila szerénysége mindannyiunkat meghatott, mivel megtudtuk, előző karácsonyra, amikor már tudta, hogy beteg, nem kért mást, csak SZERETETET…
És természetesen megkapta, a szeretet a legnagyobb erő ebben a családban. Köszönjük, hogy megismerhettük őket!

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Attila nevében is köszönjük!

Vivien nagyon meglepődött, amikor beléptünk a szobájába, mert nem tudott az érkezésünkről. Kívánsága egy LCD tv-vel egybeépített DVD lejátszó volt, mert betegségéből eredően nehezen mozog. Szórakozását a tv nézés jelenti, de a családnak csak egy kisméretű készüléke volt. Vivient egy hete felhívtuk és megbeszéltük vele, hogy külön LCD tv-t és DVD lejátszót kapna. Az eredetileg kért készülék nagyon kicsi és csak egy névtelen gyártó készíti. Megörült, mert így külön is tudja használni őket. Az LCD tv-én már a legújabb földi digitális (DVB-T) adást is tudja venni. A DVD lejátszó pedig minden DVD és CD lemezzel megbirkózik. Beüzemeltük és pont a kedvenc műsora ment az egyik adón, kiváló minőségben. Készítettünk pár fényképet és megmutattam a képeket. Vivien elővette a tavalyi ballagási fényképeket és kérte abból legyen egy kép a neten. A szebbnél szebb képek közül választottunk egyet. Vivien a mai naptól már azt néz a tv-jén, amit szeretne. Még egy meglepetést szereztünk a Csodalámpás pólóval, amit nagy örömmel fogadott.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Vivien nevében is köszönjük!

Patrik élénk, mosolygós kisgyerek, hosszas gondolkodás után jutott erre a kérésre. Még nem igazán nyaralt sehol édesanyjával, ezért izgalommal készülődtek az utazásra BOBO országba! Nagy-nagy összefogás kellett a kívánság teljesítéséhez.


A hódmezővásárhelyi Családsegítő Szolgálat segített a szállításban, köszönet érte.
Patrik és anyukája 3 felejthetetlen napot töltött ebben a gyerekparadicsomban, élményekkel gazdagodva távoztak.
Köszönjük a Kolping Hotel felajánlását a vendéglátásra, így immár segítségükkel másodszor teljesíthettük egy kisgyermek álmát.

A kívánságot a segítségével teljesítettük. Patrik nevében is köszönjük!

A kis Kornél egy igazi művészlélek, nagyon szeret rajzolni, szereti a meséket, a zenét, így aztán igazán meglepett mikor beszélgetésünk során nem valami komoly rajzkészletet vagy mese CD-t kért a Csodalámpa dzsinnjétől, hanem egy komoly, felnőttes Thomas vasútállomást.

A mindig huncutul mosolygó kisfiú nagyon pontosan elmagyarázta, milyen is legyen az állomás, milyen nénik és bácsik várják a beérkező vonatot, no és mikor már elfáradt a szegény mozdony a sok utazásban, olyan helyen pihenhessen, ahol nem ázik meg, és jó nagyot aludhat.


A dzsinn elindult körülnézni, létezik-e ilyen igazi, komplett Thomas vasútállomás és pihenő. Hamar kiderült, hogy Kornélka nagyon szakszerű leírást adott a már régóta vágyott játékokról, így a mozdony és a pici vonat elindulhattak a játékboltból, útközben felvették az utasokat és a szerelvény hangos fütyüléssel érkezett meg a budapesti Tűzoltó utcai kórházba, ahova Kornélka, nagyon elegánsan felöltözve már reggel megérkezett az egynapos kezelésre.


Volt nagy meglepetés, mikor a csöpp fiúcska meglátta az ajándékot. Természetesen az összes utas üdvözölte az új kis állomásfőnököt, Thomas mozdony nagyot sípolt az új főnök tiszteletére ,majd az összerakott sínpáron már száguldhatott is tovább a szerelvény az utasokkal együtt a következő állomásra.



Egy idő után aztán a kis Kornél, mint az egész Vasúttársaság főnöke úgy döntött, Thomas elfáradt a sok zakatolásban, közölte hogy itt az ideje a pihenésnek, betolta Thomast a remizbe és jó éjszakát kívánt neki.


Lassan én is búcsúztam a kezelésben és a játékban kicsit elfáradt csöppségtől, de búcsúzóul még kértem tőle egy nagy, cuppanós puszit..., huncutul mosolyogva rám nézett és azt mondta: elfogyott, elvitte a cica ! Hát van ez így..., majd legközelebb repetázok.


Szeretnénk megköszönni a PannErgy Nyrt. támogatását, hiszen segítségükkel egy újabb kisgyermek kívánságát sikerült valóra váltanunk.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük.



Kornél nevében is köszönjük!

Dánielt és húgát már messziről észrevettük, ahogy kint álltak az úton és vártak bennünket. A nagykapu nyitva volt,és integettek, álljunk be. Mire megálltunk, már az egész család várt bennünket, és mosolyogtak, mert tudták,megérkezett Dániel kérése, a számítógép. A gyerekek segítettek bevinni a gépet. A régi, rossz, kis teljesítményű matuzsálem mellett szerelték össze az új gépet. Dániel örömében ujjongott a szép nagy LCD monitor láttán, és azonnal használni is kezdte. Mivel még nincs internet elérése Dániel kérte, írjam, meg nagyon szépen köszöni az adományozóknak a számítógépet. A szülök ígérték Dánielnek, hogy a közeljövőben, ha az utcájukban is elérhető lesz az internet, azonnal be lesz kötve a gépére.



Sikerült még egy meglepetést szereznünk a Csodalámpás pólóval. Azt mondta, ez lesz a kedvenc pólója, és majd ebben megy ellenőrzésre is. Ma különösen jó volt "Csodalámpásnak"lenni. Látni azt a nagy örömöt, hogy nem csak Dániel, hanem az egész család tiszta szívből, őszintén nagyon örült Dániel ajándékának. Nagyon jó helyre került az a PC , mert a család anyagi helyzete nem engedte volna meg egy számítógép vásárlását.


Köszönjük, az E.ON Hungária Zrt. támogatását!!

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Dániel nevében is köszönjük!

2010. április 15-én Angéla kapott a Csodalámpától egy ragyogó telefont. Szó szerint úgy csillog a telefon, mint egy ékszer, illetve síelni is lehet vele – de ez csak később derült ki.


Amíg Tatár Ági kívánság-koordinátor és Angéla anyukája elintézték a telefonos üzletben a „papírokat”, Angéla salátát evett (persze nem túl sósat, a veseproblémák miatt) és teát ivott. Alig várta, hogy saját kezében tarthassa az ajándékot! Mesélt a cicájáról, aki olyan fehér, hogy nem látszik a hóban, és elárulta, hogy a telefonnal leginkább zenét hallgatni szeretne.


Az ’’ünnepelt’’ lenyűgözött bennünket: ő szólt az eladó hölgynek, hogyan kell feltenni a telefon borítását, átlátta az új mobil menüjét, fotózott, játszott.


Valahogyan úgy is sikerült átsétálnunk a közeli cukrászdába, hogy Angéla le sem vette a szemét az új rózsaszín telefon képernyőjéről! Ott kiderült, a telefonban síelős játék is van! Az édesanyjával együtt figyeltük az arcát, hogyan változik, amikor éppen ugrat a snowboard pályán, és a nevetését, amikor éppen nagyot esett a hóban. A legfelemelőbb pillanat pedig az volt, amikor Angéla az új mobillal boldogan felhívta az apukáját.


Reméljük, a hercegnőkhöz illő telefon meghozza a várt gyógyhatást!

Köszönjük Záveczné Mátics Ildikó önzetlen támogatását, melynek segítségével ismét egy gyermek arcára varázsolhattunk mosolyt.

Mikor Andreával először találkoztam a Tűzoltó utcai kórházban, hosszan beszélgettünk róla, vajon mit is szeretne kérni a Csodalámpa dzsinnjétől.

Őszintén elmondta, hogy neki nagyon sok vágya van, amiknek megvalósulásáról igazi kamaszlányos lelkesedéssel ábrándozik. Nagyon nehéz döntenie, mi is az a kívánság, aminek teljesítése a legnagyobb örömet jelentené számára.

Beszélgetésünk során "Álomország" számos helyére eljutottunk, képzeletben utazgattunk, lovagoltunk,voltunk színházban, koncerten, aztán egyszercsak felcsillant a gyönyörű kamaszlány szeme és megosztotta velem a nagy titkot: rajong a mobiltelefonokért és a legnagyobb boldogság az lenne számára, ha lenne egy "okos, mindentudó" telefonja. Hát olyan telefont nem ígérhettünk, amelyik Andrea helyett megírja a házifeladatokat és megtanulja helyette a nem éppen kevés tananyagot, de végül sikerült közösen olyan kompromisszumos megoldást találnunk, aminek úgy gondoltuk örülni fog a nagylány.

Ezek után nem maradt más feladata a dzsinnek, mint igaz, hogy kisebb kitérővel,de végül a palackból boldogan kiszabadulva megkeresse a megfelelő márkát. Andrea eközben szerencsére már túl jutott az összes kezelésen, csak kontrollra kellett bejönnie a kórházba. Édesanyjával titokban szövetkezve ezt az időpontot választottuk az ajándék átadására már csak azért is, mert ez a nap egybeesett Andrea születésnapjával.

"Véletlenül" bukkantam fel a kórház ambulanciáján és mikor találkoztunk, tényleg abban a hitben volt, hogy csak véletlenül éppen arra járok...,üdvözöltük egymást, beszéltünk pár szót és megemlítettem, miszerint tudomásomra jutott, hogy most van a szülinapja és szeretnék gratulálni. Gyönyörű szemei tágranyíltak a csodálkozástól és nem tudta mire vélni a dolgot...., én pedig nem voltam képes tovább leplezni a titkomat és elővettem a kis csomagot amiben az áhított mobiltelefon lapult. Őszintén meglepődött és az örömtől kipirult arcán látszott, nem számított rá, hogy egy kellemetlen vérvétel után ilyen kellemes meglepetésben lesz része.

Boldog Szülinapot, jó egészséget kívánunk Neked kedves Andrea és kívánjuk, hogy a mobiltelefon oly sok örömöt szerezzen Neked, mint amilyen örömmel a Csodalámpa a kívánságodat teljesítette.

A kívánságot a





támogatásával teljesítettük. Márk nevében is köszönjük!

2010.március 31-én Pölöskei Gábor stratégiai igazgató ( Paradise Solution Kft.) adományozó részvételével - aki átadta Gyopárkának a kért hordozható DVD lejátszót – egy újabb kívánság teljesült.

A kicsi lány nagyon örült az adománynak. Idővel még néhány mesefilm is került a lejátszóhoz.

Köszönjük a Paradise Solution Kft. támogatását.

Roland sok pici álom közül, nehezen választotta ki azt az ajándékot, amit a Csodalámpától szeretne kapni. Sokat gondolkozott, hogy mi lenne számára a legelérhetetlenebb vágy, amit az Alapítvány segíthetne elérhetővé tenni.

Miután a Mozgásfejlesztőben, ahol Roland sok társával együtt hétfőtől-péntekig lakik, már egy pár társának ajándékozott laptopot a Csodalámpa, így Ő is meghozta felelősségteljes döntését,mert szerette volna ha egy laptop neki is a szobájába hozza a világot...

Amikor meglátta, hogy kezünkben dobozzal felé tartunk, mosolyogva kérdezte, hogy ma kinek tetszenek ajándékot vinni? Mi válaszul csak a kezébe nyomtuk a csomagot, és akkor Ő boldog mosollyal mondta, hogy holnap lesz a szülinapom, ez lesz a legszebb ajándék...

Amikor a szobájában beüzemeltük , akkor minden szobatársával és barátjával együtt élvezték az új ajándékot. Nekünk nagyon szép napot adott Roland, a felhőtlen örömével.

Köszönjük a Dun & Bradstreet Corporation támogatását!

A mai napon elvittük Ricsinek a bicajt és a védőfelszerelést, nagyon örült neki. A biciklit a folyosón tolva hamarosan a szobához értünk, ahonnan a kisfiú csillogó szemekkel, csodálkozva bámult ki, ám amikor meglátta az ajándékot, rögtön tudta, hogy teljesült a kívánsága.


Habár az átadás a kórházban történt és Ricsi infúzióra volt kötve, ez sem gátolhatta meg abban, hogy ott helyben, a folyosón kipróbálja. Édesanyja, az infúzióval Ricsi után futva próbálta tartani az iramot a kis sportemberrel.


A bringa és a védőfelszerelés mellé néhány csekélység mellett egy képet is adtunk a Vodafone Magyarország – Systems csapatáról, akik az ajándékra való pénzt összedobták.


Köszönjük a lehetőséget és segítségüket az ajándék kiválasztásában és az átadás megszervezésében, reményeink szerint Ricsi boldog arca az első volt abban a sorban, amit munkahelyi közösségünk láthatott, azáltal, hogy kívánságot teljesített.





Köszönjük, hogy ennek a munkahelyi kollektívának a segítségével ismét egy gyermek arcára varázsolhattunk mosolyt.

Lillával együtt levittük a két nagy csomag puzzl-t és elrejtettük a székek alá, nehogy idő előtt meglássa Kira. Előtte felhívtam Kira anyukáját, mondta, hogy nemrég szálltak le a vonatról. Izgatottan várakoztunk, mert tudtuk, hogy az állomásról gyorsan a Klinikára lehet érni.
Hamarosan meg is érkeztek, és mindannyian bementünk a rendelőbe a mit sem sejtő Kirával. Lilla sorban mutatta a szebbnél szebb kirakókat a kislánynak Volt ott mesefigurás, készségfejlesztős, micimackós. Mindegyiket kitörő örömmel fogadta.
Korábban a klinikán fellelhető összes puzzle-t kirakta többször is egymás után. Ezek is hasonló sorsra fognak jutni, Kira hosszú órákon át fogja őket rakosgatni újra és újra.
Jó munkát kívánunk neki, és reméljük, hogy mindig ilyen kedves, mosolygós lány marad!

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Kira nevében is köszönjük!

Merci 14 éves kislány, Szigethalmon lakik szüleivel. Sok betegségen, orvosi kezelésen ment már keresztül.

Amikor egészségi állapota megengedi, akkor nagyon szeret lovagolni. A közelükben egy barátjuknak van lova, akin Merci lovagolhat. A lovak körüli teendőket is megosztják egymás között, így Mercedesz szakértő lóápolásban, etetésben.

A kislány kívánsága különféle lovaglással és lóval kapcsolatos tárgyak, felszerelés volt, amit közösen elmentünk megvásárolni.

Sikerült kiválasztani néhány szakkönyvet, lóápolási felszerelést, lovagló nadrágot, csizmát, pólókat, sőt Merci mostantól kezdve olyan ágyneműben fog aludni , amin lovak találhatóak.

Sok szeretettel kívánjuk, hogy Merci sokat használja azokat a tárgyakat, felszereléseket, melyeket megkapott.!

Köszönjük a Dun & Bradstreet Corporation támogatását!