Csodálatos utam Lappföldön

Egy régi álmom vált valóra a Csodalámpa Alapítvány segítségével, látogatást tehettem Lappföldön a Mikulás irodájában.
Nagyon kíváncsi voltam arra, olyan mesés környezetben él-e, ahogy azt a versek és a mesék állítják. Sokszor hallottam, hogy messzi távol, nagyon távol, hol örökké hull a hó az örök fagy országában lakik a jó télapó.

Egy novemberi napon elindultunk Pestre, ahol anya és apa elmondta, hogy holnap elutazhatok a Télapóhoz. Azt is elmondták, hogy ennek az álmomnak a megvalósításában nagyon sok ember vett részt, amit nagyon köszönök nekik.
Budapesten az Art’otel-ben szálltunk meg, ahol az igazgató úr már várt. Nagyon kedves volt, és még néhány fényképet is készített velem. Büszkén álltam igazgató úr mellé a fényképen, mert büszke voltam, hogy ott lehetek. A hotel nagyon szép volt, és az emberek is kedvesek voltak.

Másnap reggel izgatottan ébredtem. A hotelből kora reggel indultunk tovább a reptérre ahol kezdetét vette az utazásom.
Mivel először ültem repülőn ezért kicsit izgatott voltam, de anya és Éva néni még izgatottabb volt a sztrájk miatt. Kicsit hosszú volta az út Varsóig, de a várakozás a Helsinki járatra még hosszabbnak tűnt. Mikor megjött a repülő, nagyon örültem, mert egy lépéssel közelebb kerültem a Mikuláshoz.

Mikor leszálltunk, nem volt sok időnk, hogy átszálljunk a Rovaniemi gépre, ezért nem volt biztos, hogy a csomagjainkat is fel tudják pakolni. Rovaniemiben láttuk, hogy csomagjaink sikeresen megérkeztek, így nem volt min aggódni. Ekkor már vártak minket a magyar kokárdát viselő finn kísérőink Reijo és Veikko bácsi, valamint Katri. Elvittek a csodálatos szállásra, ahol megvacsoráztunk, majd ágynak dőltünk.

Másnap elhagytuk a szállást, hogy megcsodálhassuk a Mikulás felvonulást, ahol le is vagyok fényképezve a Mikulással.
Utána a husky farmra mentünk, az nagyon jó volt. Kipróbáltuk a kutyaszánt, ami nagyon izgalmas volt. A kutyák húzták a szánt és én el se tudtam hinni, hogy tényleg itt vagyok. Simogattunk öt napos, valamint több hónapos kutyákat, akik nagyon aranyosak voltak. Már simogattam huskyt, mert volt egy nekünk akit Akelának hívtak.

Délután aztán elérkezett a számomra legizgalmasabb pillanat, elindultunk a Mikulás birodalomba.
Nagyon jó volt találkozni az IGAZI Mikulással. Egy csodálatos álom vált valósággá abban a fél órában. Odaadtam a kívánságlistámat, és az ajándékokat, amiket vittünk neki, többek között a pingvint, amit saját kezűleg készítettem. Sok közös fotó készült rólunk. Megkaptam ajándékba a mikulás tollát, és tiszteletbeli Manó lettem, Manó–vizsga nélkül. Azután megajándékozott még egy „Rudolf-fal is.
Este nagy örömmel öleltem magamhoz az ajándékot.

Vasárnap a Ranuai állatkertben tettünk látogatást Reijo bácsiékkal. Számomra ez egy kicsit fárasztó volt, de nagyon élveztem, hiszen láthattam egyik kedvenc állatomat, a Hóbaglyot. Nagyon sok sarki állatot láthattunk, kettőnek a Finn nevét is megtanultam. A Fülesbagoly (Huuhkaja) és a Jegesmedvének (Jaakarhu).

Délután a sámánnál tettünk látogatást, ahol megetethettük a rénszarvasokat zuzmóval. Ezt nagyon élveztem, de sajnos a szarvasok mindig csak ahhoz mentek, aki a kosarat tartotta. Majd meghívott minket egy hagyományos Lapp épületbe ahol elmesélte nekünk a lapp sapka történetét, vagyis a Négy szél meséjét, majd megáldott minket.

Sajnos hétfőn hajnalban már indulni kellett haza, aminek nem nagyon örültem, mert szívesen maradtam volna még Lappföldön ezekkel a kedves emberekkel, akik ennyi csodás élménnyel ajándékoztak meg minket.

Sok köszönettel tartozom mindenkinek, aki az utamat egyengette, hiszen egy nagy álmom vált valóra ezen az utazáson.

T**** Csaba (Csibi )

Szeretném megköszönni, hogy ilyen gyorsan és flottul megszervezte Nórinak az áhított bicikli megvásárlását és átadását! Köszönet érte az Alapítványnak, hogy lehetővé teszi a gyerekek számára (és a szülők számára is), hogy átéljék ezt a csodát!

Remélem, hamarosan lehetőségünk lesz arra is, hogy meglátogassuk a Gimnáziumot és a diákokat, hogy nekik is megköszönhessük, hiszen a helyszínen alig tudtunk pár mondatot váltani.

Óriási örömet sikerült szerezni Nórinak! Azóta sem tud betelni vele! :-)

Kicsit szégyellős volt, amikor megérkeztünk, de biztosan azért, mert sokan lettünk hirtelen, és számára ismeretlen emberek állták őt körül. Azt hiszem, az azért látszott, hogy amint felült a biciklire, és kezdte elhinni, hogy tényleg ő kapta, egyre nagyobb lett az öröme. Hát ez azóta is tart, sőt fokozódik!

Aznap mégsem kellett a Játszóházba tenni a biciklit, mert a Nappali osztályon voltunk elhelyezve, és ott rajtunk kívül csak egy fiúcska volt, úgyhogy Nóri a lumbálásig egyfolytában körözött a vadiúj biciklijével az asztal körül. Aztán meg persze a 2 óra fekvést alig bírta ki, és amíg jött értünk az apukája, ismét felpattant, hogy még megtegyen néhány kört.

Hazafelé többször megkérdezte, hogy ott van-e a bicikli a csomagtartóban. :-)
Valahogy még mindig nem akarta elhinni...

Hazaérve azonnal ki kellett venni, és máris felpattant rá. Délután levettük a pótkerekeket, de azt később visszarakatta, úgy érezte biztonságosnak. Sokáig így próbálgatta, de tegnap aztán újra lekerültek a pótkerekek, és azt mondta, már ne is tegyük vissza!
Mindenkinek eldicsekedett a dudával és a szuper lámpákkal! Szerencsére a házban akad is néhány csodálója, így büszkélkedhet a csodaszép új járgánnyal!

Mégegyszer nagyon köszönjük!

Üdvözlettel: V***** Ágnes

From: D**** Aniita mailto : aniita** @ gmail.com
Sent: Monday, November 04, 2013 9:56 PM
To: csodalampa@t-online.hu
Subject: Köszönet Londonért

Kedves Csodalámpa Alapítvány!
Nagyon köszönjük a csodálatos londoni kirándulást. Egy nagy álom vált valóra,nagyon jól éreztük magunkat,és még sokáig gondolni fogunk az utazásra. Köszönjük a kiváló kísérőnknek, Gárdos Erikának a nagyszerű szervezést,valamint a támogatónak a lehetőséget.

Üdvözlettel és szeretettel : D**** Anita és apukája.

Kedves Éva, Andrea és Csodalámpa Alapitvány,

Szeretnénk megköszönni Levente és az egész család nevében, hogy lehetővé tették a Mercedes gyárlátogatást.
Levi és apukája számára is ez a néhány nap felejthetetlen élményt jelentett. Múlt héten napokon át az élménybeszámolót hallgattuk, néztük a sok -sok fényképet ,ami az út során készült. Lassan Mercedes "szakértők" leszünk.Levente már a Mercedeshez küldene engem is dolgozni Kecskemétre.
Nagyon hálásak vagyunk Ernőnek a kiséretért és segitségéért.

Levente számára különösen fontos volt ez az utazás, mert most láthatta, hogy a betegsége nem korlátozza abban, hogy eljusson oda, ahova szeretne. Ő is ugyanúgy utazhat, mint bárki más. Régi vágya teljesült azzal, hogy egy tesztpályán autózhatott, ráadásul egy uj Mercedes modellben.

Nagyon-nagyon köszönjük és ha valamiben segítségükre lehetünk, szívesen megetesszük a tőlünk telhetőt.

Sok szeretettel

Levente és az egész K***k család