Beszámolók


7.Június




Thomas Müller 84. percben szerzett találatával beállította a 4-1-es végeredményt, és ezzel a Bayern München kiütötte a Schalke-t a labdarúgó Bundesligában.

És hogy mi köze ennek a Csodalámpához? Mindjárt kiderül.

Áron nyolc éves kora ellenére többet tud a fociról, mint én 37 évesen. Nemcsak folyamatosan követi az európai foci eseményeit, kedvenc csapatai és labdarúgói is vannak, és könnyedén sorolja a nagy német, angol, spanyol, olasz csapatok játékosainak neveit és eredményeit. Áron nagyon szeretett volna eljutni egy olyan meccsre, amelyen élőben láthat igazi, minőségi focit, híres játékosokkal. A Csodalámpa segítségével a Bayern-Schalke találkozó erre remek lehetőséget kínált.

Április 29-én délután autóval vettük utunkat Münchenbe. Az idő kellemes volt, és másnapra – a találkozó időpontjára – is napos időt jósoltak, így nagyon bizakodóak voltunk a programmal kapcsolatban. Az út zökkenőmentes volt, így a 7 óra hamar eltelt, éjfél előtt megérkeztünk a főpályaudvar melletti szállodánkba.

Másnap, szombaton volt egy kis időnk, hogy reggeli után tegyünk egy sétát a belvárosban. A belvárosi nyüzsgést nemcsak München látványosságai tették felejthetetlenné, hanem az a hangulat is, amely a délutáni rangadót jelezte előre: számtalan Schalke illetve Bayern mezbe bújt drukkert láttunk, akik már akkor a délutáni meccsre készültek. Bár a mérkőzés csak este kezdődött, kora délután kimentünk a stadionhoz, hogy megnézzük, hova is kell majd mennünk. Az Allianz Arena még így, kívülről és üresen is lenyűgöző látványt nyújtott. Természetesen sok fényképet készítettünk – hiszen ez önmagában is egy látványosság. Majd az U-Bahnnal visszamentünk a szállodába egy kis délutáni szunyókálásra, hiszen az előző éjszaka nem aludtunk túl sokat – kellett a pihenés.

Miután felkeltünk, irány az Aréna. A metró már tömve volt szurkolókkal mindkét táborból, akik remek hangulatot teremtettek, békésen énekeltek és skandálták a csapatok indulóit. A metróból kiérve láttuk csak igazán, mennyi ember jött el. A metrókijárattól a stadionig tartó kb. 500 méter széles úton csak úgy hömpölygött a tömeg. Vigyáznunk kellett, el ne veszítsük egymást. A jegyellenőrzésen gyorsan átjutottunk, és hamar meg is találtuk a helyünket. A stadion belülről még impozánsabb látványt nyújtott. A 60.000 néző teljesen megtöltötte az arénát. És bár jöttek- mentek a felhők, egy percig sem kellett aggódnunk, hogy esetleg megázhatunk – az egész lelátó teljesen fedett.

A meccs maga felejthetetlen volt. A Bayern számára rendkívül fontos volt a győzelem, hiszen nem álltak valami jól a bajnokságban. A győzelemmel egy hellyel feljebb csúszhatnak a tabellán, ami – ha a bajnokság hátralévő fordulóiban nem rontanak -a BL szereplést biztosítja számukra jövőre. A mérkőzés is ennek a tétnek a szellemében kezdődött. A gyors támadások eredményeképp a Bayern hamar vezetést szerzett, viszont ezután a túloldalon egy szöglet utáni szerencsétlen öngóllal egyenlített a Schalke. A Bayern azonban folyamatosan támadott, és a 19. percre már 3-1 volt az állás. Erre aztán végképp nem számítottunk: négy gól 20 percen belül! A meccsen végig jó volt az iram, folyamatosan mentek a támadások, sok volt a helyzet. Az i-re a pontot végül a meccs vége előtti Müller-gól tette fel, és ezzel 4-1 lett a végeredmény.

A meccs után még néztük, ahogy a tömeg elhagyja a stadiont. Rengeteg, rengeteg ember. Viszont a jó szervezés miatt nekünk 10 perc alatt sikerült kikeverednünk és nagyon gyorsan visszaértünk a szállásra. Másnap délutánra értünk haza.

Bár a program önmagában is szenzációs, számomra az igazi élményt nem is a meccs hozta.

Felülmúlhatatlan érzés volt látni Áron lelkesedését, és azt az örömöt, amit ennek a kívánságnak a teljesülése jelent Áronnak.




/ 5







Biczó Péter
kívánság-koordinátor
München, 2011.04.29.

Archívum



Belépés